Daloskönyv

 

Úgy akartalak szeretni

 

Úgy akartalak szeretni, ne tudják,

Irigyeim kivilágosították.

Világosítsa is ki a nagy Isten,

Mert az igaz szerelemnél szebb nincsen.

(kivilágosították a szememet,

Nem akarják babám, hogy szeresselek.)

 

Barna kislány mért vagy olyan szomorú,

Fejeden a menyasszonyi koszorú.

Jer közelebb szakajszak egy virágot,

 Felejtsem el a te régi jóságod.

 

Reggel nyílik, este hervad a rózsa,

Bárcsak eddig se szerettelek volna.

Jobb lett volna az én árva fejemnek,

Hagytam volna békét a szerelemnek.

 

Verd meg Isten azt az apát, s az anyát,

Aki gazdag embernek adja a lányát.

Mert a gazdag üti, veri, rongálja,

De a szegény megöleli, csókolja.

 

Kiszáradt a cserefa

 

Kiszáradt a cserefa, cserefa.

Hol hálunk az éjszaka, éjszaka?

Terítsd le a lepedőt, lepedőt,

Tégy egy párnát, vaj kettőt, vaj kettőt.

 

Írjátok fel keresztem fájára,

Itt fekszik egy szerencsétlen árva.

Kinek nincsen sem apja, sem anyja,

Sem egy igaz atyafia fia.

 

A lészpedi zöld erdő, zöld erdő,

Abban vagyon csipkebokor vessző.

Arra reá szállott bús gerlice,

Arra reá szállott bús gerlice.

 

Körme között úti cédulája,

S a szájával mind azt magyarázza,

Itt fekszik egy szerencsétlen árva,

Itt fekszik egy szerencsétlen árva.

 

Kinek nincsen sem apja, sem anyja,

Sem egy igaz atyafia fia.

Kinek nincsen sem apja sem anyja,

Sem egy igaz atyafia fia.

 

Hidegségen, zöld erdőben

 

Hidegségben, zöld erdőben születtem,

Anyám nem volt, mégis felnevelődtem.

S úgy felnőttem, ihaj-haj, mint a kertben zöld rózsa,

Szeretőm volt tízesztendős koromban.

 

Kicsi lovam térdig úszik a sárban,

S az én rózsám iszik a korcsomában.

Igyál rózsám, ihaj-haj, míg a fogad elázik,

S a helyébe szőlőbokor virágzik

 

Fecskemadár elvitte a kedvemet,

Románia közepébe letette.

Fecskemadár, ihaj-haj, hozd vissza a kedvemet,

Kedvem után a régi szeretőmet.

 

Édesanyám kihajolt az ablakon,

Úgy sirassa, hogy a fia katona.

Édesanyám, ihaj-haj, ne sirasson engemet,

Menjen vissza, s nevelje az öcsémet.

 

Gyere te ki gyöngyvirág (Gajcsána)

 

Gyere te ki gyöngyvirág,

Mert feljött a holdvilág, jaj.

Gyere te ki gyöngyvirág,

Mert feljött a holdvilág, jaj.

 

Majd kinézek ablakon,

S az lájbimat gombolom, jaj,

Majd kinézek ablakon,

S az lájbimat gombolom, jaj,

 

A te vasas kapudat,

Más zörgeti, de nem én, jaj.

S az zörgesse, ha nem én,

Még eszedbe jutok én, jaj.

 

A te tarka kutyádat,

Más hergeli, de nem én, jaj.

Az hergesse, ha nem én,

Még eszedbe jutok én, jaj.

 

S a te karcsú derekadat,

Más szorítja, de nem én, jaj.

Az szorítsa, ha nem én,

Még eszedbe jutok én, jaj.

 

S a te piros orcádat

Más csókolja, de nem én, jaj.

Az csókolja, ha nem én,

Még eszedbe jutok én, jaj.

 

Menyecske, menyecske

 

Menyecske, menyecske, megmondtam az este,

Ne menj ki cserjésbe, ne menj ki cserjésbe.

 

Mer? megmar egy kígyó szerelem képibe,

Szerelem, szerelem, átkozott szerelem.

 

Mért nem termettél volt minden fa tetején,

Minden fa tetején, dióág levelén.

 

Hogy szakasztott volna minden szegény legény,

Minden szegény legény, minden szegény leány.

 

Mert én szakasztottam, el nem szalasztottam,

Kit immár szakasztom, magamnak marasztom.

 

Magamnak marsztom, házastársnak hagyom,

Ne higgy a legénynek, tüzes-e lelkének.

 

Jól meg bírja csalni embernek gyermekit,

Csattogó dióval, zurgó mogyoróval.

 

Keskeny pántlikával, gyakor hazugsággal.

Keskeny pántlikával, gyakor hazugsággal.

 

Túl a vízen

 

Túl a vízen egy kosár,

Abban lakik egy madár.

Abban lakik egy madár,

Aki engem rég oly vár.

 

Várj madárka, várj, várj, várj,

Este hozzád megyek már.

Megvizsgálom szívedet,

S véle  szeretetedet.

 

Túl a vízen zörgős malom,

Ott őröl az én galambom.

Ott egyebet nem őrölnek,

Csak bút, s bánatot eleget.

 

Nékem is van egy bánatom,

Oda viszem lejáratom.

Egy szem búza kettő rozs,

Felöntöttem, s járja most.

 

Én Istenem, halálom,

Nem ér engem az álom.

Mer az álom nyugodalom,

S a szerelem szívfájdalom.

 

Nem loptam én

 

Nem loptam én életemben

Csak egy csikót Debrecenben.

 

Fütyül a masina, gyorsan ki az állomásra.

De sok édes anya sírva- ríva néz utána,

Ne sírj édesanyám, vissza jövök nemsokára,

Hogyha meg nem halok valahol Oroszországba.

 

Fiatal koromba besoroztak katonának

Így hát kisangyalom, árván maradsz nemsokára,

Te vagy tizenkilenc, én meg a huszonegyet járom,

Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz kardot

 

Lassú vizen babám, gyorsan megy a gőzhajó.

Barna legény mért vagy olyan szomorú?

Hogy ne volnék édesanyám ilyen szomorú?

Most is arra visznek, merre dörög az ágyú.

 

Oroszország felé nem tudjuk mi az utat.

Őrmester úr vezessen minket oda!

Elvezetlek jó fiaim, én is elmegyek,

A jó Isten tudja, ki jön vissza veletek.

 

Magyar gyerek babám, kőből van ki faragva.

Szembe néz az az orosz bakával.

Szólnak az ágyúk, ropognak a kézi fegyverek,

Most válik el babám, mit ér egy magyar gyerek.

 

Én az éjjel

 

Én az éjjel nem aludtam egy órát,

Hallgattam a régi babám panaszát,

Éjfél után seje-haj, kezdtem elszenderegni,

Jaj de bajos, ki egymást nem szereti.

 

Én meg untam ezt a legényt szeretni,

De még jobban a gyűrűjét viselni.

Csütörtökön seje-haj, megmondom az anyjának,

Köszönöm a jóságát a fiának.

 

Verje meg az Isten a te anyádat!

Mért csinálta, bolonduljak utánad?

Zúgjál erdő seje-haj, csendülj mező, falevél,

Szeresd babám, kit idáig szerettél.

 

Túl a vízen

 

Túl a vízen kicsi ház,

Benne leány mit csinálsz?

Csinosítom magamat,

Várom a galambomat.

 

Ki az este bé jött volt,

Kilenc almát hozott volt..

Mind a kilenc piros volt,

S a legény es szerény volt.

 

Zurgó, dió, mogyoró,

Az a leányoknak jó.

Kert tetején döglött ló,

S az a legényeknek jó.

 

Fellegzik az idő

 

Fellegzik az idő,

Eső akar lenni,

Keres a vármegye,

Vasra akar verni.

 

Kerüld el hát pajtás,

A vármegye kezit.

Hogy meg ne kóstold a

Keserű kenyerét.

 

Tízen hárman ülnek,

A nagy asztal mellett.

Mind a tízen hárman,

Énrólam beszélnek.

 

Repülj madár, repülj,

Viharon keresztül.

Szállj el a rózsámhoz,

Maga van egyedül.

 

Ha kérdi, hol vagyok,

Mondjad, hogy rab vagyok.

Hatvan fontos vasat,

Már el is koptatok.

 

Szegény legény vagyok,

Nem vagyok gavallér.

Eszi a nyakamat,

A zsíros inggallér.

 

Szegény legény vagyok,

Nem adom meg magam.

Kezemen, lábamon,

Csörgetem a vasat.

 

Feljött a nap?

 

Feljött a nap szép fényesen,

Feljött a nap szép fényesen.

Ingem nem süt igyenesen,

Ingem nem süt igyenesen.

 

Fele es jött, el es haladott,

Fele es jött, el es haladott.

Ez én szívem gyászba maradott,

Ez én szívem gyászba maradott.

 

Gyászba is volt, gyászba is lesz,

Gyászba is volt, gyászba is lesz.

Míg édesim katona lesz,

S míg édesim katona lesz.

 

S mikor unnat haza jőle,

S mikor unnat haza jőle.

Szívem nem búsulok lesz,

Szívem nem búsulok lesz.

 

Által mennek a temetőn,

Által mennek a temetőn.

Jut eszemben ez én szeretőm,

Jut eszemben ez én szeretőm.

 

Jutnak eszembe szavai,

Jutnak eszembe szavai.

S csordulnak el én könnyeim,

S csordulnak el én könnyeim.

 

Ki ölembe, kik e fődre,

Ki ölembe, kik e fődre.

S ki e gyászos kebelembe,

S ki e gyászos kebelembe.

 

Piros kancsó

 

Piros kancsó piros bor
Mindjárt rám kerül a sor
Iszom a bort ölelem a babámot
Úgy sem érem keresztül a világot

Nincsen pénzem de majd lesz
Ha cluj napocából Kolozsvár lesz
Eladom a feleségem szoknyáját
Még az éjjel elmulatom az árát

Nékem olyan asszony kell
Ha beteg is keljen fel
Keljen fel és főzze meg a vacsorát
Vacsorával várja haza az urát

Ez a világ mi vóna
Ha egy kis bor nem vóna
Iszom a bort ölelem a babámot
Seggbe rugom ezt a kutya világot

 

Kalapom, kalapom

 

Kalapom, kalapom csurgóra,
Sört innék bort innék, ha volna
Akár iszom, akár nem, akár iszom, akár nem,
Mégis korhely a nevem, de a nevem.

Jaj, istenem, adj egyet, sohase kérek többet
Jaj, istenem, adj egy jót, adj egy kedvemre valót
Jaj, istenem, adj egy krajcárt, hogy vegyek egy kis pálinkát,
Jaj, istenem, adjál kettőt, hogy vegyek egy nagy pálinkát.

 

Ha bémegyek

 

ha bémegyek a bableves-csárdába

ott mulat a pityóka lebujába

rántott laska sejehaj veri össze bokáját

túrós csusza öleli a babáját

tejbe kása csak vigadj fél liter bor kapaszkodj

tört fuszulyka legjobb a világon

szombat este kimentem a szőlőbe

megöleltem egy karót a sötétbe

megöleltem egy karót azt hittem a babám volt

pedig csak egy hosszú száraz karó volt

szombat este kimentem a szőlőbe

lefeküdtem egy diófa tövébe

megálmodtam egy álmot hogy a babám elhagyott

az amelyik az a száraz karó volt

 

Ezt a százast

 

ezt a százast látod-e

ha megiszom régi babám bánod-e

én a százast nem bánom

jön a tavasz kikeressük a nyáron

rezes pint és csutora

nem visz minket nem visz minket a jóra

az én sapkám csurgóra

mindig innék mindig innék ha volna

fehér fuszulyka virág

ne jöjj hozzám ne jöjj hozzám napvilág

egyszer jártál setétbe

beléestél a moslékos cseberbe

szeredai kis kertbe

ott mérik jó piros bort hitelbe

addig ittam mulattam

eltőtt a nyár s gatya nélkül maradtam

addig ittam mulattam

eltőtt a nyár s tiszta csórén maradtam

 

Erdély be vagyon kerítve (Katonás menet)

erdély be vagyon kerítve
mégis kivisznek belőle
olyan szép lányt hagytam benne hogy
amíg élek fáj a szívem érte

lányok gyimesbüki lányok
szedjetek piros virágot
tűzzétek a mellyetekbe hogy
százszor jussak eszetekbe
tűzzétek a mellyetekbe hogy
gyertek vélünk a harctérre

ott ahol az ágyúk szólnak
apró fegyverek ropognak
fejem felett kard bevillan a
piros vérem a fődre kiloccsan

őrmester úr arra kérem
kösse bé a sebeimet
kösse bé a sebeimet de
mentse meg a betyár életemet

megmenteném de már késő
mind elfolyt a piros véred
mind elfolyt a piros véred
a kárpátoki csatatéren

erdély körül van kerítve
mégis kimegyek belőle
olyan messzi földre megyek
ahonnan vissza sose térek

anyám öreg édesanyám
szedje össze minden gúnyám
tegye zárja nagy ládába (mert)
jön a muszka ne vegye magára

meg van a szekér terhelve
én ülök fel a tetejébe
olyan messzi földre megyek
ahonnan vissza sose térek

hazám drága szülőhazám
bárcsak határid láthatnám
látom füstjét de csak elig
hogy az égen kondorodik

 

Ha folyó víz volnék

 

Ha folyó víz volnék bánatot nem tudnék

Hegyek völgyek között zengedezve járnék

Hegyek völgyek között zengedezve járnék

Kaszáló részekre porondot hajtanék

 

Kaszáló részekre porondot hajtanék

Kövecses víz martján violát nevelnék

Vetettem violát várom ki nyílását

A régi babámnak visszafordulását

 

Kinyílt a viola ki is virágozza

Az én régi babám vissza nem jött soha

Vissza jő tavaszra, búza pirulásra

Ha tavaszra ne jő akkor sohasem jő